Előzmények

2014-ben a nemzetközi közösség elhatározta, hogy a WHO pszoriázisról szóló első Határozatának elfogadásával igyekszik felhívni a világ figyelmét a pikkelysömörre. Ebben a történelmi jelentőségű Határozatban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi figyelmet igénylő krónikus, gyulladásos bőrbetegségként ismeri el a pikkelysömört. Az állásfoglalás leszögezi, hogy "a pszoriázis miatt túl sokan szenvednek értelmetlenül a téves vagy megkésett diagnózis, a nem megfelelő kezelési lehetőségek következtében, ill. mert egyáltalán nem jutnak kezeléshez."

A WHO jelentés

A WHO Határozatában megfogalmazott elvárásoknak megfelelően az Egészségügyi Világszervezet 2016-ban különleges jelentést adott ki a pikkelysömör globális következményeiről. A pikkelysömör komoly hatást gyakorolhat az emberi életminőségre, de ezt a befolyást gyakran alábecsülik. 

A WHO jelentés komoly előrelépés a világszerte kb. 125 millió főnyi, pszoriázissal élő közösség életét érintő hatások elismerése tekintetében, valamint kiváló lehetőség arra is, hogy ezzel a komoly, de nem fertőző betegséggel élő emberek körülményeit javítsuk. 

A jelentés legfőbb megállapításai

A pikkelysömör kihat az életminőségre:

A jelentés szerint a pikkelysömör által okozott mindennapi nehézségeket gyakran alábecsülik. A WHO kiemelten kezeli azt a tényt, hogy a pszoriázis a betegek életére alapvetően negatív hatást gyakorol, még akkor is, ha a bőrnek csak egy viszonylag kisebb területét érinti. A pikkelysömörrel élők ugyanis az állapotuk miatt gyakran tapasztalnak szorongást, lehangoltságot, illetve hátrányos megkülönböztetést is. Az állapotuk az otthoni, az iskolai és a munkahelyi kapcsolataikat is befolyásolhatja. Emellett bizonyos környezetben, pl. uszodában, iskolában és munkahelyen akár kirekesztést is érzékelhetnek. Az ilyen megbélyegzettség magányhoz, elkülönüléshez vezethet, valamint frusztrációt és kitaszítottság-érzést okozhat.1.

A megfelelő ellátás hiánya

A jelentés másik fontos megállapítása, hogy a minőségi ellátás gyakran akadályokba ütközik. A WHO kiadványa kiemelten foglalkozik az ellátáshoz jutás nehézségeivel, az orvosi utasítások betartásának hiányával, valamint a közvélemény és egyes egészségügyi ellátók tájékozatlanságával, amelyek együttesen alacsony minőségű kezeléshez vezethetnek. Az orvosi utasítások betartásának hiánya leginkább a helyi kezelésnél jellemző. A problémát részben a felírt készítmény használatára vonatkozó utasítások gyenge kommunikációja, a lehetséges mellékhatások elégtelen ismerete, valamint a javulás sebességére és mértékére vonatkozó téves elvárások okozzák. A jelentés ajánlásokat fogalmaz meg az időbeni diagnózist és a megfelelő kezelést, valamint az egészségügyi dolgozók krónikus bőrbetegségekkel kapcsolatos képzését illetően is. 

További cikkeket is elolvasna?